Berg Judit Tündérnaptár című könyvéből olvashattok most egy részletet. Ezúton kívánunk mindenkinek kellemes húsvéti ünnepeket!!!
Berg Judit Tündérnaptár című könyvéből olvashattok most egy részletet. Ezúton kívánunk mindenkinek kellemes húsvéti ünnepeket!!!
Egy tavaszi reggel kétségbeesett madárcsicsergés verte fel az erdőt. Csiribí éppen a nagy fenyőfa csúcsán üldögélt, az új távcsövét próbálgatta. Rögtön a hang irányába fordult, hogy lássa mi történt. De a fákon már mindenütt kibomlottak a rügyek, nem lehetett átlátni a vékony zöld levélkéken. Csiribí úgy sejtette, hogy az erdei pintyek fészke felől jönnek a hangok. Rögtön szárnyra kapott, hogy mielőbb segíthessen.
- Pintypapa, mi a baj? – kérdezte lihegve.
- Egy görény ólálkodik erre! – jajongott pintypapa. – Biztos a fiaimra fáj a foga.
- Felmászott egy görény a fészekhez? – döbbent meg Csiribí.
- Itt alattunk robogott a görény egy motoron – kotyogott közbe Benedek.
- Ezek szerint csak erre járt, nem támadott rátok – nyugodott meg Csiribí.
- Még nem, de bármikor visszajöhet – ugrált közelebb pintymama.
- Utánanézek ennek a görénynek, ne aggódjatok! – ígérte Csiribí, és elindult, hogy megkeresse a betolakodót.
Mivel a közeli bozótosban nyomát sem találta, hazarepült a nagy fenyőfához, hogy riassza a barátját, Jocót. Együtt meglátogatták Borz Misit. Útközben még a Sün testvérekhez is bekopogtak. Amikor már mindannyian együtt voltak, megbeszélték, hogy járőrözni fognak az erdőben. Minden járőrnek az volt a feladata, hogy a görény nyomát kutassa, és segítsen a madarakon, ha esetleg megtámadnák őket.
- Legyetek óvatosak! – mondta végül Csiribí. – A görény veszélyes állat! És ne feledjétek: leginkább a kismadarakat és a tojásokat szereti.
A járőrcsapat elszántan indult útnak az erdőben. Minden bokor alá, minden titkos zugba benéztek. Déltájban Borz Misi riasztotta a többieket.
- Megtaláltam a rejtekhelyét! A csipkebokor alatt lapul egy kosár tojás.
- Úgy látszik, összegyűjtötte magának vacsorára! – vonta össze a szemöldökét Csiribí. – Na, majd móresre tanítjuk őkelmét. Gyertek!
A csapat megindult. Lábujjhegyen közelítették meg a csipkebogyóbokrot. Alatta megtalálták a kosárba rejtett tojásokat. Egy darabig tanakodtak, mitévők legyenek. Végül Csiribínek jó ötlete támadt.
- Építsünk a bokor köré egy görénycsapdát. Biztos vissza fog jönni ide a zsákmányáért! Akkor szépen besétál a csapdába, mi pedig lecsapunk rá.
A többieknek tetszett a terv. Rögtön neki is láttak a csapdaépítésnek. A csipkebogyóbokor köré mogyorófavesszőből sűrű kerítést építettek. Mivel amúgy is sok bokor volt a csipkebokor körül, első ránézésre nem is látszott a mogyorófa-kerítés. Csak a tisztás felől hagytak egy kis bejáratot. A bejárat fölé Csiribí csapóajtót tervezett. Ha valaki belépett a kerítésen, a csapóajtó becsapódott, és belülről többé ki sem lehetett nyitni.
Amikor elkészültek, Jocó kipróbálta a csapdát. Fütyörészve besétált, aztán, amikor a háta mögött lecsapódott a csapóajtó, megpróbált kitörni. De az ajtó erősen tartott, és a kerítés is olyan sűrű volt, hogy sehol sem jutott át rajta.
- Eresszetek ki! – dörömbölt végül az ajtón. – Magamtól nem tudok kijönni innen.
- Akkor jó! – szólt elégedetten Csiribí, és felnyitotta a csapóajtót.
Az ajtót kibiztosították, aztán mindenki hazatért. Nem szabad, hogy a görény ott találja őket, amikor visszatér! Másnap korán reggel Csiribí és Jocó kiszaladtak a görénycsapdához. A csapóajtó le volt csukva! Valaki bent van a csapdában!
A két barát lábujjhegyen közelített az ajtóhoz, de Jocó nem volt elég óvatos, megreccsent a lába alatt egy ág. A hangra mozgás támadt a görénycsapdában.
- Segítség, eresszetek ki innen! – sírta egy vékony kis hangocska.
- Micsoda ravaszdi! – súgta Csiribí Jocónak. – Elváltoztatja a hangját, hogy ne tudjuk, kicsoda.
- Kérlek szépen! – mondta odabent a hang. – Nagyon fontos dolgom van odakint!
- Majd kieresztünk, ha döntöttünk a sorsodról! – mondta szigorúan Csiribí.
A két barát kicsit arrébbvonult, hogy megbeszéljék, mitévők legyenek.
- A görények nagyon harciasak – tűnődött Csiribí. – Lehet, hogy ránk ront, amint kinyitjuk a csapóajtót.
- Akkor inkább hívjunk segítséget! – javasolta Jocó.
- Jó ötlet! – ugrott nagyot Csiribí. – Keressük meg Nyestet! Ő is nagyon erős, a görény biztos nem bír vele.
Jocó és Csiribí meg sem álltak Nyest kuckójáig. A házikó előtt megtorpantak. Ragyogó új motorbicikli állt a falnak döntve.
- Nem is mondta Nyest, hogy új motorja van - ámult Jocó, aztán megrángatta az ajtó felett a csöngőt. Nyest ajtót nyitott, és csodálkozva nézett a két vendégre.
- Csapdába ejtettünk egy veszedelmes vadállatot – vágott bele Csiribí, - de nem merjük kiengedni, nehogy megtámadjon. Légy szíves, gyere oda velünk, és segíts!
- Jó, segítek – egyezett bele Nyest.
- Nem megyünk motorral? – kérdezte sóvárogva Jocó.
Nyest nagyot nevetett.
- Sajnos ez nem az én motorom. A barátom, Görény jött vele. Néhány napot itt tölt nálam vendégségben.
Csiribí és Jocó összenéztek. Ajaj. Lehet, hogy Nyest barátját ejtették csapdába? De ebben a pillanatban libbent a függöny, és egy kedves pofa nézett ki az ablakon.
- Nézd, Görény, itt vannak a barátaim, Csiribí és Jocó – mondta Nyest.
- Sziasztok – mosolygott Görény. – Hallom, tetszik a motorom.
Csiribí a fejéhez kapott.
- A nemjóját! Vajon ki lehet a csapdában? Gyerünk, azonnal ki kell szabadítani!
Választ sem várva sarkon fordult, felröppent a levegőbe, és száguldva repült a csapda irányába. Jocó, Nyest és Görény lélekszakadva loholtak utána a földön. Mire a csapdához értek, ott találták Borz Misit és a Sün testvéreket, a reggeli járőröket, de a görényfogás hírére odajött Panka és Emma, sőt Benedek is. Mindannyian tisztes távolból figyelték a csapda bejáratát. Egyedül Benedek merészkedett be a csipkerózsa bokor tüskés ágai közé.
- Itt a hír, itt a hír, bent a görény nagyon sír! – énekelte.
Amikor Csiribí, Jocó és Nyest Görénnyel együtt érkezett a tisztásra, mindenki megijedt. Benedek rögtön fel is röppent a közeli nyírfa ágára, onnan figyelte az eseményeket. Csiribí gyorsan elmagyarázta a többieknek, mi történt. Aztán Nyesttel együtt óvatosan felnyitották a csapda ajtaját. Bekukucskáltak. A bokor tövében keservesen síró hosszúfülű, selymes bundás állatot láttak. Egyáltalán nem tűnt veszélyesnek.
- Hé, te! Ne sírjál! Kinyitottuk a csapdát. Szabad vagy – mondta szégyenkezve Csiribí. – Ne haragudj!
De az állatka épp csak felpillantott, aztán zokogott tovább. Csiribí most jött csak rá, hogy a hosszúfülű állat egy nyúl. Igazán nem tudta, hogy is kellene megvigasztalnia szegényt. Ekkor előlépett Panka és Emma. Besétáltak a csapdába, és lekuporodtak a nyuszi mellé. Panka megsimogatta a hosszú füleket. Halkan vigasztalták. Végül a nyúl rájuk nézett, és mondott valamit. Panka talpra szökkent.
- Nagy bajt csináltatok – mondta Csiribínek. – Ő a húsvéti nyúl. Holnap reggelre a városba kéne érnie, hogy hímes tojást vigyen a gyerekeknek. De mivel itt ült a csapdában, még a tojásokat sem tudta megfesteni.
- Iderejtettem őket, hogy előkészítsem a festékeimet – szipogta a nyúl. – Aztán értük jöttem, és azóta itt ülök bezárva. Micsoda szégyen! Nem fogok időben eljutni a városba.
- Segítünk neked tojást festeni! – mondta Csiribí. – Mindenki hoz egy ecsetet, és egy óra múlva kész is lesz az összes tojás.
- Hiába – legyintett a nyúl. – Ha most rögtön indulnék, már akkor sem érnék oda időben.
Ekkor előlépett a többiek háta mögül Görény.
- Ha elkészültek a tojások, szívesen elviszlek a motoromon – mondta.
A húsvéti nyúl nagyot nézett.
- Ez igazán kedves – mondta végül. – Akkor tényleg segítetek nekem?
- Mi az hogy! – rikkantott Csiribí.
A húsvéti nyúl előrement, mutatta az utat a gondosan előkészített festékekhez. Többen hazaszaladtak ecsetért, és hamarosan az egész társaság együtt festegetett a fűben ülve. Görény és Nyest közben hazamentek Görény motorjáért. A tojásfestés tényleg nagyon hamar elkészült. A húsvéti nyúl elégedetten vette szemügyre a kész tojásokat.
- Eddig még soha nem festettem tobozos, makkos, szerszámos, pillangós, almás és kukacos tojásokat. Fognak csodálkozni a gyerekek!
Ekkor érkezett meg nagy motorzúgással Görény.
- Indulhatunk?
- Máris – mondta a húsvéti nyúl, - csak előveszem a másik kosaramat is.
A gyökerek közül előkotort még egy kosár hímes tojást.
- Szerencsére ezeket már korábban megfestettem – mondta.
- De szépek! – ámult Panka.
A húsvéti nyúl mindenkinek a kezébe nyomott egy tojást.
- Tessék. Ez az én ajándékom, hogy lássátok, nem haragszom.
Azzal felült Görény mögé a nyeregbe. Görény gázt adott, és szélsebesen elrobogtak a város felé. Panka, Csiribí és a többiek hosszan integettek utánuk.