Új sorozat indul a Pagony Podcast csatornáján. Az, hogy könyvekről beszélgetünk, önmagában még nem olyan nagy meglepetés. De az, hogy népszerű kortárs szerzők beszélnek arról, melyek voltak bizonyos életkorokban a meghatározó könyvek számukra, hogyan alakították akkor és hogyan alakítják most az életüket ezek az olvasmányok, már jóval konkrétabb megközelítés. Mit szerettek kisgyerekként, kamaszként, fiatal felnőttként, mit és miért olvasnak felnőttként? Mit tud a könyv, amit más médium nem tud megadni? Hogyan formálhatják a személyiséget a jó időben érkező jó könyvek? A hangzatos „olvasóvá nevelés” kampányok mellett ez a beszélgetés-sorozat is közelebb vihet ahhoz kezdő, újrakezdő és haladó olvasót is, miért kellenek a könyvek, a jó történetek az élet teljességéhez.
„Annyira sokkolt a történet, hogy utána hónapokig nem mertem elaludni.”
„Én íróként nagyon nehezen pusztítom el a szereplőimet.”
„Mit keresünk az életben: a könnyűt vagy a nehezet?”
„A kamaszokat nagyon izgatja a képlékeny valóság fogalma.”
„Amikor valaki nyelvet vált, lehet, hogy nem tudja megőrizni azt az írói erőt, amit az anyanyelvén birtokolt.”
„Ott álltam a nyolcszáz oldal végén, és azt hittem, megőrülök.”
„Monte Cristo grófja a második szerelem volt.” „Nekem a Macskabölcső valamiféle sorvezető volt.” „Asimov Alapítvány trilógiája úgy hatott rám, mint egy terápia.” „A bölcsészkaron Heisenberg könyvével lehetett a legjobban pasizni.” „Én sok szempontból eléggé control freak vagyok, és zavart, hogy az elektronok erre fittyet hánynak.”
„A történetmesélés egy gyógyító folyamat.”
„A néven nevezés nagyon fontos dolog, a megismerés egy része.”
„Hatással van a lélekre minden elolvasott történet.”
„Egyáltalán nem véletlen, hogy melyik életszakaszban milyen könyvek találnak meg.”
„Mindannyiunknak megvan a fő témája, amivel az életében elbíbelődik.”
„Nagyon szerettem volna egy csónakban tölteni a nyarat, és egy lakatlan szigetet felfedezni.” „Nyilván kalózok akartunk lenni a nővéremmel.”
„Gyerekkönyvet nem írnak gyerekek.”
„A párbeszédeket meg a narrátort is hallom magamban.”
„Nem értek egyet azzal, hogy feltétlenül modernizálni kell a dolgokat.”
„A rút kiskacsa története sok könyvemben visszaköszön.”
„Az iskolában én is néha azt éreztem, hogy kilógok a sorból.”
„Mindenkiben ott van valami különleges, amit meg lehet találni.”
„Aki rendelkezik a képzelet hatalmával, az sokkal erősebb lehet a hétköznapokban is.”
„A történetek miatt lettem író.”
„A sors elfogadását is érzem.”
„Csepegett belém az élet, meg a nyugalom, amikor Szegény Dzsoni és Árnikát hallgattam.”
„Tündér Lala teljesen szétszedte a lelkemet.”
„A Mester és Margarita az a könyv, ami visszahoz az életbe.” „Akinek van valami mániája, azt köti valami az élethez.” „A gonosznak akkor van hatalma, ha te gyenge, gyarló vagy.” „Érdemes küzdeni, akkor is, ha úgy látod, nincs értelme.”
„Én a Harry Potter-generáció vagyok egy az egyben.”
„Lehet-e szerelmi szál nélkül könyvet írni?”
„Megírom, amit szeretnék, aztán mindenki azt gondol, amit akar.”
„A gyerekkori könyvek olyanok voltak, mint egy rejtekhely." "Ha nem szerényen élsz, akkor nem élsz.” „A mai fejemmel olvasva József Attila néha már átlépi a giccshatárt.” „A könyvnek kötött a nyomtávja.” „Tisztán a tisztaságban már nem is akarok hinni.”
„Írjál egy embert! -- Hát, egyáltalán nem olyan könnyű dolog.”
„A történetek nem vannak, hanem valaki írja és meséli őket.” „A Szegény Dzsoni és Árnika az irodalom és a művészet működésére hívta fel a figyelmemet.” „Jobban szeretem a szikár, konkrét dolgokat, mint az édelgést.”
„Szia, megyek haza, megyek olvasni!” „Az Andersen az király. Nem ruhátlan király, hanem igazi király.” „Hamlet sokunk számára a felnőtté avatás szimbóluma.” „Mindig boldog vagyok, amikor rajtacsípem a szerzőt, hogy hogyan valósítja meg a szerkezetet.”
