Az Aranyvackor pályázat harmadik díjas szövegét olvashatjátok. A szöveget Varga Máté írta, az illusztrációt Varga Zsófia készítette...
Az Aranyvackor pályázat harmadik díjas szövegét olvashatjátok. A szöveget Varga Máté írta, az illusztrációt Varga Zsófia készítette...
A varázsló vasárnap reggel vidáman ébredt, mert a jobb lábával kelt fel.
- Itt az idő elmenni a vidámparkba – mondta a bejárati ajtót vigyázó fából faragott kutyának. A kutya nem felelt.
De ha felelt volna, azt mondja, jól van.
A varázsló hóna alá csapta fából faragott kutyáját, és elment a vidámparkba. A vidámparkban mindenki vidám volt. A mosolygó apukák, anyukák és gyerekek feje felett színes luftballonok lebegtek.
A nap két felhő közül mosolygott le a vasárnapi tömegre.
- Mire üljek fel? – vakargatta szakállát a varázsló. Akkor megpillantotta a körhintát.
A körhintán csillogó kék mozdony, csillogó piros versenyautó, csillogó arany villamos és hófehér műanyag ló mentek körbe-körbe.
- Ez az! – kiáltotta.
Gyorsan letette a fából faragott kutyát, és megparancsolta neki, hogy maradjon ott. A fából faragott kutya engedelmeskedett.
Aztán egy ugrással a hófehér műanyag ló hátán termett.
A jegyszedőnek ez nem tetszett.
- Hé maga! Tessék fizetni!
A varázsló úgy tett, mint aki nem hallja, és egyre gyorsabb ügetésre ösztökélte a lovát. A műanyag ló természetesen nem gyorsult fel, hiszen rá volt hegesztve a körhinta aljára.
De azért elég gyorsan forgott a körhinta, és a jegyszedő nem tudott felmászni rá, hogy leszedje a varázslót. A varázsló roppantul élvezte a dolgot, és amikor a jegyszedő harmadszori próbálkozás után is lecsúszott a körhintáról, nagyokat kacagott, s csapkodta a műanyag ló nyakát.
A fából faragott kutya is vigyorgott.
- Tessék fizetni! Tessék lejönni! A körhinta különben is gyerekeknek van fenntartva! – kiabálta egyre reménytelenebbül a jegyszedő . - Tessék fizetni….Maga már nem gyerek…
A varázsló körbenézett és elszégyellte magát. Csakugyan, rajta kívül mindenki gyerek volt a körhintán. A csillogó kék mozdonyban, a csillogó piros versenyautón, a csillogó arany villamoson mind kisebb nagyobb gyerekek ültek. Egyik sem volt az ő korosztálya.
A varázsló elképedten kutatott valami megoldás után. Az nem létezik, hogy ez a remek játék csak gyerekeknek van fenntartva! Nem csak a hétéveseké a világ!
Azzal egy hirtelen jött ötlettől vezérelve varázspálcájának egyetlen suhintásával az összes gyereket öregemberré változtatta.
Legalábbis ötven méteres körzetben.
Egy csapásra éppen olyan öreggé vált mindenki, mint ő – azaz hetvennyolc évessé. A körhintán ülő gyerekek is mind átváltoztak, hajlott hátú, ősz hajú nénik és bácsik lettek, s a meglepetéstől nagyokat pislogva kuporogtak a csillogó kék mozdonyban és a csillogó piros versenyautóban.
A körhinta ekkor megállt.
Na most – gondolta a varázsló.
- Még egyet! Még egyet! – kiáltotta a körhinta kezelőjének – még egy kört!
- Mindenki élvezni fogja! – kiáltotta.
De csalódnia kellett.
Az öregek egymás után kászálódtak le a körhintáról, és ilyeneket
mondtak egymásnak:
- Haza kell mennem megetetni a macskát.
- Hatra jönnek az unokáim. Haza kell menni süteményt sütni.
- Jaj de elfáradtam. Jaj de fáj a derekam. Hazamegyek, lepihenek.
- Mindjárt kezdődik a tévében a kedvenc romantikus sorozatom. Nem tudja, mennyi idő lehet, Pista bátyám?
- Kötök egy szép szürke pulóvert az uramnak. De hova tettem a fonalat? Margitkám, nem tudja, hová tehettem?
Ilyeneket mondtak egymásnak a nénik meg a bácsik. Egyik sem akart menni még egy kört a körhintán, hanem mindenki haza akart menni.
A varázsló ekkor látta, hogy balul sült el a dolog.
Oldalt sandított, a fából faragott kutyára, akit magával hozott.
Az már nem vigyorgott. Hanem rosszallóan ráncolta fából faragott homlokát. A fából faragott kutya mindig jelezte, ha baj volt.
A varázsló most már biztos volt benne, hogy bakot lőtt, és sietett visszacsinálni. A fehér ló hátán ülve égnek emelte varázspálcáját és ezüst sugarakat varázsolt belőle. Mindenkire jutott a gyógyító ezüst,mint azelőtt. Sőt, az is gyerekké változott, aki eredetileg nem volt az! A gyerekek szülei és nagyszülei is gyerekké változtak, sőt maga a jegyszedő is, aki először meglepődött, de aztán boldogan szaladt a többiekhez.
Mindenki hirtelen minden játékot ki akart próbálni!
Megtöltötték a körhintákat, az óriáskereket, a ciklont, a csónakhintát, az elvarázsolt kastélyt és a szellemvasutat.
Ezen a vasárnapon csak gyerekek voltak a vidámparkban. Egyedül a varázsló maradt hetvennyolc éves, de már cseppet sem bánta, és nem is szégyellte. Visszaült fehér műanyag lovára, és késő estig rótta a köröket a csillogó kék mozdony és a csillogó piros versenyautó között.
